Janikovszky Éva

Janikovszky Éva a magyar gyerekirodalom megkerülhetetlen klasszikusa, akinek könyvei nemzedékek óta öröklődnek a családokban — jellegzetes, Réber László rajzaival egybeforrt köteteit felnőttként újraolvasni legalább akkora élmény, mint gyerekként hallgatni. A Ha én felnőtt volnék kisgyereke arról ábrándozik, mi mindent csinálna másképp a felnőttek helyében; a Kire ütött ez a gyerek? kamasza pedig azt a kort mondja el belülről, amikor az ember már nem gyerek, de még nem veszik komolyan.

A gyerekkönyvek mellett Janikovszky a felnőtteknek is írt: a Mosolyogni tessék! és társai derűs, bölcs tárcák hétköznapokról, öregedésről, családról — ugyanaz a szeretetteljes irónia, csak most rólunk. A kisregényei — mint a Málnaszörp és szalmaszál — a nyári gyerekkor örök hangulatát őrzik.

Janikovszky találmánya a gyerekmonológ: a hosszú, lélegzetvétel nélküli, közbevetésekkel teli mondat, amely pontosan úgy kanyarog, ahogy egy gyerek gondolkodik — és amelyben a felnőtt világ minden képmutatása lelepleződik, anélkül hogy a szöveg egyetlen rossz szót szólna. A humora a nézőpontból fakad: a gyerek csak elmondja, amit lát — hogy a felnőttek mást mondanak és mást csinálnak —, a következtetést az olvasóra bízza. Ettől működnek a könyvei kétszintesen: a gyerek magára ismer, a felnőtt magába néz. Kevés szerző van, akit ennyire szeretnek — és akinek a mondatait ennyien tudják kívülről.