Elveszett mesék könyve II.

Miért érdemes?

Az Elveszett mesék könyve második részében olyan történetek korai alakjaihoz közelíthetsz, amelyek Tolkien későbbi mitológiájában más formát kaptak. A nevek, kapcsolatok és események eltérései különös olvasási helyzetet teremtenek: az ismerősség folyton idegenséggel keveredik. Úgy követhetsz hősöket és régi tragédiákat, hogy közben érzékeled a képzelet még mozgásban lévő lehetőségeit. A mesélés keretét egy tündék közé vetődött utazó adja, de a kötethez szerkesztői magyarázatok és változatok is tartoznak. Ezek gyakran megszakítják a történet sodrát. Az olvasás így váltogatja a beleélést és az összehasonlítást: egy jelenet után az válhat érdekessé, hogyan alakult át egy név, milyen más irányt vehetett volna a történet, vagy mi maradt meg egy félbehagyott elképzelésből. A korai próza mesés és mitikus hangja önmagában is figyelmet érdemel. A későbbi szövegek ismeretében könnyű csak előzményként kezelni, pedig az eltérő arányok és hangsúlyok saját hangulatot teremtenek. Ha hagysz időt a szokatlan névformáknak és a régies beszédnek, a hősi történeteket egy kevésbé megszilárdult világban hallhatod újra, ahol a motívumok még több irányba nyílnak. Christopher Tolkien jegyzetei abban segítenek, hogy az eltérések között is eligazodj, de a töredékességet nem tüntetik el. A kötet vége felé különösen fontos lehet a türelem a változatok iránt. Az első rész és A szilmarilok ismerete sokat hozzáad az élményhez. Megfigyelheted benne, hogyan lesz a sokféle elgondolásból lassan összefüggő mitológia.