Kapj el, ha tudsz – Frank W. Abagnale borító

Kapj el, ha tudsz

Frank W. Abagnale

életrajz

Kamaszként jön rá, hogy egy jól megválasztott egyenruha és néhány magabiztos mondat több ajtót nyit ki, mint bármilyen kulcs. Az elbeszélő sorra adja ki magát légitársasági pilótának, orvosnak, tanárnak és ügyvédnek, hamisított csekkekkel fizet, és a szállodák, kórházak és repülőterek forgatagában tűnik el a nyomozók elől. Franciaországon, Svédországon és az Egyesült Államokon át vezet az útja, börtönökkel és újabb szökésekkel, míg a hamisítás ismerete végül a biztonsági szakma felé fordítja. Pergő tempójú, kalandos szélhámostörténet, saját hangon elmesélve.

Miért érdemes?

Két dolog miatt érdemes elolvasni, és a második idővel fontosabbá lett az elsőnél. Egyrészt a szélhámosság mechanikája hitelesen áll benne: jól látszik, hogyan csúszik át a csalás az emberek bizalmán, az egyenruhák tekintélyén és a nagy szervezetek rutinján. Másrészt maga a kötet is tanulságos eset arról, hogyan hitelesítünk történeteket. Dolgozott újságíró, aki egyetlen érintett intézménynél sem talált megerősítést az állításokra; a szerző később elismerte, hogy társírója felnagyította az anyagot; Alan C. Logan pedig levéltári iratokból mutatta ki, hogy Abagnale a könyv nagy fogásainak állítólagos idején börtönben volt. Spielberg filmváltozata közben klasszikussá emelte a sztorit, a könyv pedig kettős olvasatot kínál: kalandregényt és egy önmagát megíró legenda dokumentumát.

Kinek való?

Neked való, ha szeretsz szélhámostörténetet olvasni, és élvezed, amikor a trükk működésének a logikáját is megérted. Jó választás, ha a hatvanas évek Amerikájának repülős, szállodás világa vonz, ha gyors tempójú, fejezetenként új helyzetet hozó könyvet keresel, és ha kedveled azokat az önéletírásokat, amelyek nyíltan hencegnek. Akkor is érdemes belefogni, ha szeretsz utánaolvasni: ennél a könyvnél a történet utóélete önálló nyomozássá válik.

Kinek nem feltétlenül?

Nem feltétlenül neked való, ha dokumentumértékű valóságot vársz egy önéletírástól: a kötet állításainak jó részét utóbb levéltári iratokkal cáfolták, és olvasás közben nem lehet eldönteni, hol ér véget a tény. Akkor sem ajánljuk, ha zavar az öntetszelgő elbeszélői hang, vagy ha a bűnelkövetőt csillogtató hangvételt nehezen tűröd. Aki lélektani mélységet vagy az áldozatok oldalának bemutatását keresi, kevesebbet talál benne, mint szeretné. Börtönévek, becsapott emberek és csalás a téma, erőszak nélkül.

Ehhez hasonlót keresel?

Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.

Hasonló könyveket kérek

Ezeken a listákon szerepel