Rózsaméz
történelmi
A Latroknak is játszott sorozat 2. kötete
A Latroknak is játszott tetralógia második kötete: az első világháború után Rojtos Gallai István családot alapít, Török Ádám pedig újra meg újra összeütközik a törvénnyel és a közösség szabályaival. A regény a faluból lassan várossá váló Szenttamást a hétköznapi boldogulás felől mutatja. Citeraszó, barátság és a rózsaméz meséje tart ellen a közelgő újabb katasztrófának; a Virágos katona után érdemes olvasni, mert a régi kapcsolatok adják az érzelmi súlyát.
Miért érdemes?
A Rózsaméz a tetralógia két háború közötti kötete, és Gion itt a boldogulás hétköznapjait írja: Rojtos Gallai megházasodik, gyerekei születnek, a citera és a mesélés megmarad menedéknek, Török Ádám viszont a törvényen kívüli életet választja, és a barátság kettejük között egyre nehezebben tartható. A regény a szerb uralom alá került Bácska mindennapjait mutatja meg, szépítés és panasz nélkül, a magyar, szerb és német szomszédság feszültségeivel és összeszokásaival. A rózsaméz meséje a kötet visszatérő képe, a keserűségre adott édes ellenpont, amely a következő háború közeledtével egyre törékenyebb. Középső kötetként az első rész figuráit érleli, a harmadikat készíti elő; önálló olvasásra kevésbé való, sorban olvasva a ciklus egyik legmelegebb darabja.
Kinek való?
Neked való, ha a Virágos katona után kíváncsi vagy Rojtos Gallai és Török Ádám felnőtt életére, ha a két háború közötti Bácska hétköznapjai érdekelnek, és ha az anekdotikus, meseszerű képekkel dolgozó, mégis komoly történelmi családregényt kedveled.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha ezzel a kötettel lépnél a ciklusba, mert a barátság és a család előtörténete nélkül a súlya elveszne, vagy ha gyors cselekményt és éles központi konfliktust vársz. A regény a hétköznapok lassú változásáról szól.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek