Judit… és az utóhang
klasszikus
Rómában, egy éjszakai beszélgetés során Judit elmondja szerelmének, milyen út vezetett a cselédszobából a gazdag férj oldalára. Az igazi szerelmi háromszögének eddig kívülről látott szereplője most a maga nézőpontjából idézi fel a házasságot és a háború széthulló Budapestjét. Az utóhangban újabb beszélő veszi át a szót, már az amerikai emigráció közegében. Egy kapcsolat története így a társadalmi emelkedés és a száműzetés keserű krónikájává szélesedik.
Miért érdemes?
A korábban mások szavaiból kirajzolódó nő saját beszédének erejével alakítja át a történet arányait. Az új nézőpont a korábbi ítéleteket is mozgásba hozza. Olvasóként azt figyelheted, hogyan választ valaki emléket, magyarázatot és hangsúlyt ahhoz, hogy érthetővé tegye önmagát. A vallomás közben a hallgató jelenléte is érződik a kérdésekben és a közvetlen megszólításokban. Judit tekintete különösen érzékeny a jólét szokásaira és a társadalmi különbségekre. Az otthon tárgyai, a viselkedés beidegződései és a pénzhez való viszony a kapcsolat részeivé válnak. A szerelem történetét így az is alakítja, ki érzi magát magától értetődően otthon egy adott közegben. A gazdagság egyszerre vonzó és idegen, ez a kettősség a hang szenvedélyét is táplálja. A hosszú beszédfolyam a személyes emléktől gyakran jut általános állításokig. Az ostromlott Budapest felidézése tágítja a magánélet léptékét: egy házasság világa együtt sérül meg a körülötte álló renddel. A mondatok sodrása néha körözővé, ismétlődővé válik, ami türelmet kér. Éppen ez a beszédkényszer érzékelteti, mennyire nehéz végleges értelmet adni az átélt veszteségeknek. Az utóhang új beszélője és amerikai közege ismét elmozdítja az addigi távlatot. A történet szereplőit már a kivándorlás és a megélhetés tapasztalata is más fénybe állítja. Az igazi ismerete ezért sokat ad az olvasáshoz: a régebbi nézőpontokat is magaddal viszed, amikor Judit változatát hallgatod. A két mű együtt egymást folyton módosító vallomások sorává áll össze, amelyben az érzelmi igazság beszélőnként változik.
Kinek való?
Neked való, ha Az igazi után kíváncsi vagy Judit saját hangjára, és szereted, amikor egy új elbeszélő átértékeli az addig ismerős kapcsolatokat. A hosszan kibontott monológokban a társadalmi különbségek és a száműzetés személyes következményei is érdekelhetnek.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha a párbeszédektől rövid, kölcsönös szóváltásokat és gyors cselekményt vársz. A sok kitérő és általánosítás lassítja a haladást; az ostrom, a nélkülözés és a kapcsolatok anyagi kiszolgáltatottsága súlyos hátteret ad a vallomásoknak.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek