Magyar sellő
kortárs szépirodalom
Darvasi László regénye egy képzeletbeli német kisvárosban játszódik, valamikor a romantika idején. Ködös, késő őszi napokon magyar sellőt szállítanak a településre — ám a lény elszökik, és furcsa szerelembe keveredik a szénégető Jakab nevű fiával. A gróf emberei köveket dobálnak, amelyek embert, házat, állatot ütnek meg, a becsületes polgárok pedig kompromisszumok árán próbálnak élni és boldogulni. A hatalom és az egyén viszonyáról szóló, Heinrich von Kleistet történeteiben és nyelvében is megidéző, virtuóz regény.
Miért érdemes?
A Magyar sellő példázat a hatalomról, amely a mesei díszletek mögött nagyon is mai kérdéseket tesz fel: mit tesz egy közösséggel a felülről érkező, kiszámíthatatlan erőszak — a gróf embereinek kődobálása —, és milyen árat fizetnek a polgárok a túlélésért, az alkalmazkodásért. A kleisti minta vállalt és virtuóz: Darvasi a romantika kori német novellairodalom nyelvét és világát idézi meg, miközben a szökött sellő és a szénégető fiú szerelme a normalitás elvesztésének és a csakazértis szembeszállásnak a történetévé nő. Az egymásba fonódó történetek megaláztatásról, civil kurázsiról és képmutatásról beszélnek — a példázatforma pedig pontosan attól erős, hogy az olvasóra bízza, mire ismer rá benne.
Kinek való?
Neked való, ha szereted a példázatos, sűrű szövésű irodalmat, amely mesei-történelmi díszletben beszél hatalomról és kiszolgáltatottságról. A kleisti hangot és a mágikus realizmust kedvelő olvasóknak külön élmény.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha egyenes vonalú cselekményt és gyors tempót keresel: a regény nyelvi játékokra, egymásba fonódó történetekre és példázatos áttételekre épül. Az erőszak és a megaláztatás nyers ábrázolása is megterhelő lehet.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek