Sosehol

Miért érdemes?

Richard Mayhew hétköznapi fiatalember, hétköznapi élettel és jó szívvel. Aztán egy londoni járdán megáll egy vérző lány mellett, hogy segítsen neki, és ezzel az egyetlen mozdulattal örökre kilép a saját világából.

A könyv nagy ötlete a Lenti London: egy párhuzamos város a metróalagutakban, a csatornákban és az elfeledett állomásokon, ahol a megállók nevei valóságos helyekké válnak, és mindenki elfelejti azokat, akik odalent élnek. Gaiman itt egyszerre játszik a városi legendákkal és a valódi londoni földrajzzal, ami a helyet ismerőknek külön öröm.

Richardnak meg kell tanulnia túlélni ebben az örök árnyékban, szörnyek és szentek, gyilkosok és angyalok között. A mélyebb réteg a láthatatlanná válásról szól, arról, hogy a nagyvárosban mennyire könnyű eltűnni, és hogy a hajléktalanok meg a kirekesztettek pontosan ugyanígy válnak észrevehetetlenné mindenki számára.

Önálló kötet, előzmények nélkül olvasható, portálfantasy angol humorral. A szerző egyik legismertebb műve, és jó belépő is a hangjához, ha eddig kimaradt. Gyorsan halad, egy hétvégére való, sötét, mégis szórakoztató. Ha jársz Londonban, a metrótérkép olvasás közben egészen más jelentést kap, és néhány állomásnévnél biztosan elmosolyodsz. A könyv televíziós sorozatból nőtt ki, és ez a szerkezetén helyenként érződik: epizodikus, állomásról állomásra halad. A mellékszereplők közül a márki és a testőrnő a legemlékezetesebbek. A szerző humora végig száraz és angolos, a világ pedig annyira eredeti, hogy azóta is sokan próbálják utánozni, kevés sikerrel.