A kudarc

Miért érdemes?

A regény első része egy kiadásra váró kézirat körül járó Öreget mutat, aki újra meg újra végigveszi kudarcba fulladt írói pályáját. A hétköznapi várakozás lassan alkotói kényszerré alakul: előkerül egy régi szöveg, benne Köves történetével. Ez a keret megmutatja, hogy az elbeszélés megszületése sem választható el a cenzúrától, a megélhetéstől és attól a szorongástól, hogy egy élet tapasztalata talán közölhetetlen marad. Köves egy abszurd állam gépezetében próbál munkát és helyet találni. Hivatalok, szerkesztőségek és intézmények szabályai között mozog, ahol minden szereplő alkalmazkodik valamilyen előre adott szerephez. A rendszer ereje a kiszámítható mondatokból és rutinokból származik. Köves fokozatosan érzékeli, hogy a döntéseihez kínált lehetőségek ugyanannak a rendnek a változatai, ezért a szabadság kérdése a cselekvés előtt már a nyelvben eldől. A keret és a belső regény kapcsolata teszi különösen összetetté az olvasást. Az Öreg egyszerre szerzője, olvasója és elszenvedője a kéziratnak, Köves alakja pedig visszahat arra, hogyan értjük az író jelenét. A két szint nem fejthető meg egyszerű megfeleltetéssel. Inkább azt mutatják, hogyan dolgozza át a fikció ugyanazt a tapasztalatot új szerkezetekben, és hogyan válhat egy visszautasított könyv az élet folytatásának feltételévé. A próza szándékosan lassú, ismétlődő és helyenként groteszk. Az olvasó hosszú hivatalos párbeszédeket, elakadó gondolatmeneteket és egymásba nyíló történetszinteket kap. Ez a forma akkor működik igazán, ha figyelni tudsz a mondatokban rejlő hatalmi viszonyokra és a keret finom elmozdulásaira. A végére a cím több sikertelen vállalkozást és azt a felismerést fogja össze, hogy az írás a kudarc tapasztalatán keresztül folytatható.