Bajtársak

Miért érdemes?

A lábadozó katonák hátországi elhelyezése ritka nézőpontot ad a sorozatnak. A szereplők fizikailag kijutnak a lövészárkokból, de viselkedésükben tovább hordozzák a front szabályait. Porta, Pici, Papa és Légiós számára a kórház, a kocsma vagy a bordély is olyan terep, ahol gyorsan kell felismerni a veszélyt, és ahol a csoporthoz tartozás nagyobb biztonságot ad bármely hivatalos intézménynél. A kötet epizodikus felépítése a társaság belső rendjére irányítja a figyelmet. A vaskos tréfák, verekedések és alkalmi üzletek mögött világosan látszik, ki kit véd meg, kinek a gyengeségét fogadja el, és milyen határokat húz saját emberségének megőrzéséhez. A humor nyers, gyakran kényelmetlen, mégis pontosan jelzi, mennyi feszültséget próbálnak elviselhetővé tenni a szereplők. A hátország sem békés tér. Berlin és Hamburg légiriadói, katonai ellenőrzései, valamint a gyógyuló emberek újrabevetésének bizonyossága végig jelen van. Ez teszi súlyossá a látszólag könnyebb epizódokat: minden megszerzett szabad este időleges, és a test felépülése egyben a frontra való visszatérés feltétele. A történet akkor működik igazán, ha a sorozat szereplőit emberi kapcsolataik felől szeretnéd megismerni. A cselekmény laza kalandfüzér, a következetes magot a bajtársi közösség adja. A kötet után a későbbi fronthelyzetekben is jobban érthető, miért vállalnak egymásért olyan kockázatokat, amelyeket sem ideológia, sem katonai kötelesség nem magyarázna meg. A pihenőhelyek változó közege azt is megmutatja, mennyire kevés civil szerep maradt számukra. Egy egyenruha nélküli este alatt is ugyanazokat a veszélyjelzéseket figyelik, ugyanúgy osztják el az élelmet, és ugyanazzal a gyorsasággal állnak társuk mellé. A hátországi kitérő ezért a fronton kialakult közösség próbája is.