Szeptemberi áhitat

Kosztolányi Dezső

vers

A kései nyár fényei és a közelgő ősz jelei egyszerre töltik meg a verset életörömmel és búcsúval. A beszélő érzéki részletekben ünnepli a világot, miközben tudja, hogy a szépség ideje korlátozott. A természet képei személyes számvetéssé tágulnak, az áhítat pedig a múlandóság elfogadásából születik. A költemény gazdag színei és lendületes megszólításai azt az élményt adják, mintha minden apró jel utoljára válna láthatóvá, ezért az olvasás egyszerre felemelő és szorongató.