Meztelenül

Kosztolányi Dezső

vers

Tetszett
Nem tetszett
Kívánságlistára
Kihagyom

Rímtelen, beszédközeli versek fordulnak idegen emberek, hétköznapi arcok és kiszolgáltatott sorsok felé. A költői én kevesebbet díszít és többet figyel: egy villanásból, mozdulatból vagy találkozásból próbálja megérteni a másik ember különállását. A kötet portréi és önvizsgáló darabjai a részvét lehetőségét keresik, miközben a nyelv csupaszabb ritmusa teret hagy a bizonytalanságnak.

Miért érdemes?

A kötet olvasásakor rögtön feltűnik a korábbi versekhez képest csupaszabb megszólalás. A rímek helyett a mondat lüktetése, a beszéd törései és a megfigyelés pontossága vezeti a figyelmet. Ez a forma közelebb engedi az idegen arcokat, ugyanakkor megőrzi köztük és a beszélő között a távolságot. A rövid sorokban a csendnek is szerepe lesz.

Kosztolányi gyakran egyetlen emberre vagy rövid találkozásra összpontosít. A portrék nem teljes életrajzot adnak, inkább azt a pillanatot rögzítik, amikor valaki sebezhetősége láthatóvá válik. Az olvasó így kevés kapaszkodót kap, mégis erős erkölcsi helyzetbe kerül: mit kezdünk azzal, amit egy másik életből rövid időre meglátunk.

A részvét ebben a könyvben nehezen megszerezhető közelség. A beszélő tudja, hogy a másik ember tapasztalatát nem birtokolhatja, ezért a közeledést folyton önvizsgálat kíséri. A nyelv egyszerűsödése is ezt szolgálja: kevesebb dísz tereli el a figyelmet a tekintetről, a mozdulatról és a hallgatásról.

A versek lassú, megszakításokat elfogadó olvasást kérnek. Aki a dallamos Kosztolányit keresi, eleinte hiányolhatja a régi zeneiséget, de hamar felfedezheti a szabadabb ritmus finom rendjét. A kötet azt mutatja meg, hogyan változhat a költői figyelem társas tapasztalattá, és miként válhat az idegen ember közelsége a saját életünkre irányuló kérdéssé.

Kinek való?

Neked való, ha érdekel a rímtelen, beszédközeli líra, szereted a rövid emberi portrékat, és szívesen olvasol olyan verseket, amelyek a részvét, az idegenség és az önvizsgálat kérdését visszafogott formában járják körül.

Kinek nem feltétlenül?

Nem feltétlenül neked való, ha erős rímeket, egységes történetet vagy díszes költői képeket vársz. A portrék töredékesek, a szabadabb ritmus figyelmet kér, a kiszolgáltatottság és a halál több versben közel kerül.

Ehhez hasonlót keresel?

Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.

Ajánlót kérek