Sortűz egy fekete bivalyért
A Szenttamási történetek sorozat 2. kötete
A Szenttamási történetek második kötete: a háború utáni faluba érkező új diák a hetedik c osztály és Burai J. társaságán keresztül ismeri meg a helyi felnőttek elhallgatott történeteit. Egy tanító, egy magányos énektanárnő, egy kiforgatott gróf és a bivalyos sorsa lassan közös képpé áll össze. A folytatás a kaland helyett erősebben figyel az emlékezetre és a közösségi sebekre; A kárókatonák után olvasva kapnak teljesebb értelmet a visszatérő alakok.
Miért érdemes?
A Sortűz egy fekete bivalyért csendesebb és emlékezőbb kötet, mint az elődje: a kaland helyét itt a felnőttek elhallgatott múltja veszi át, amelyet Burai J. és a hetedikesek lassan, történetről történetre raknak össze. A tanító, a magányos énektanárnő, a mindenéből kiforgatott gróf és a bivalyos mind a háború és az új rend áldozatai, és a gyerekek éppen azért látják őket élesen, mert a felnőttek már megtanulták nem látni. Gion a fekete bivaly történetében egy egész közösség bűntudatát és tehetetlenségét sűríti, a hang mégis gyerekkorian tiszta marad. Az új diák nézőpontja jó belépő, a visszatérő figurák viszont A kárókatonák ismeretében kapnak mélységet. Felnőtt olvasónak talán még többet ad, mint kamasznak.
Kinek való?
Neked való, ha A kárókatonák még nem jöttek vissza után kíváncsi vagy Burai J. társaságának folytatására, ha a gyerekszemmel látott felnőtt sebek és a háború utáni falu emlékezete érdekel, és ha a csendesebb, emlékezésre épülő ifjúsági prózát kedveled.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha az első kötet kalandosságát várod folytatásként, vagy ha a tanárok, a gróf és a bivalyos sorsán átszűrődő veszteség és igazságtalanság nehéz olvasmány számodra. A cselekmény visszafogott, a súly az emlékezeten van.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek