Szindbád hazamegy
klasszikus
Hatvan pengőt kellene estig előteremtenie az Óbudáról útnak induló Szindbádnak, de a májusi nap hamar régi szokásaihoz vezeti. Fürdőbe tér be, étteremben időzik, és az ételek, borok meg az ismerős alakok sorra előhívják emlékeit. Krúdy alakja és elbeszéléseinek hőse egymásba játszik ezen a budapesti bolyongáson. Az érzéki részleteken elidőző próza búcsúhangulatot áraszt, mintha egy eltűnő világ még egyszer a maga rendje szerint élhetne.
Miért érdemes?
Az idő ebben a prózában a felidézés tempójához igazodik. Egy étel, egy ismerős hang vagy egy mozdulat hosszú emlékezést indíthat el, ezért a jelen pillanata tágasabbá válik a külső eseményeknél. Az olvasó a mondatokkal együtt lassul le. A környezet érzéki gazdagsága közben folyamatosan érezhető, milyen törékeny az a világ, amelynek szokásai még működnek. Márai Krúdy előtti tisztelgése a nyelvben is végbemegy. Az alak, az író és a megidézett történetek hangja közel kerül egymáshoz, így az arckép irodalmi emlékezéssé válik. Az ismerős Krúdy-motívumokhoz társuló búcsúérzés ugyanakkor Márai saját elvesző életforma iránti figyelmét is megmutatja. A kétféle hang találkozása adja a könyv különös kettős távlatát. A pincérek, kocsisok és régi ismerősök apró szerepei mögött egész társadalmi rend rajzolódik ki. Ki hogyan szólít meg valakit, miként tálal, mire emlékszik: ezek a részletek az összetartozás jelei. Az étkezések ünnepélyességében humor is van, hiszen egy korty megítélése szinte közös szertartássá nő. A derű enyhíti, de végig érzékelhetővé is teszi a mulandóságot. Az olvasás akkor nyílik meg igazán, ha hagyod érvényesülni a kitérőket és a mondatok zeneiségét. Krúdy ismerete további utalásokat világít meg, a közvetlen tapasztalat mégis az ízek, hangok és emlékek egymásba oldódása. A kötetnek sajátos emlékműjellege van: egy ember megidézésével mindazok szokásait is őrzi, akik körülötte éltek. A nosztalgia ezért személyes és közösségi veszteséget egyszerre hordoz.
Kinek való?
Neked való, ha szívesen olvasol lassú, érzékletes prózát, és örömet adnak a vendéglők, fürdők, régi beszédmódok részletei. Krúdy kedvelőjeként a stílus visszhangjait is figyelheted, másként pedig egy emlékező városi barangolás hangulatába merülhetsz.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha határozott konfliktust, gyors előrehaladást és kevés kitérőt szeretnél. Az étkezések és visszaemlékezések hosszan feltartják a cselekményt, az elmúlás érzete pedig a derűsebb jelenetekből is újra előlép.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek