Aranyat talált
A Latroknak is játszott sorozat 4. kötete
A Latroknak is játszott tetralógia záró kötete: az ötvenes évek titói Jugoszláviájában a régi szereplők új politikai rendben próbálnak boldogulni. A hatalom gyanakvása, a besúgás és egy kémtörténet elemei keserű humorral kapcsolódnak a bácskai kisemberek mindennapjaihoz. A zárókötet visszanéz a hosszú közös múltra, ezért önálló belépőnek kevésbé alkalmas; a teljes tetralógia után adja meg a cím iróniájának és a túlélési stratégiáknak a súlyát.
Miért érdemes?
Az Aranyat talált Gion utolsó regénye, és a tetralógia lezárásaként az ötvenes évek jugoszláv szocializmusát írja meg a bácskai kisemberek felől: a hatalom gyanakvása, a besúgók, a tájékoztatási iroda utáni félelem és egy kémtörténet elemei keveredik a hétköznapi boldogulás ravaszságával. A régi szereplők és leszármazottaik itt már túlélési stratégiákat gyakorolnak, és a cím iróniája éppen ebben van: az arany, amit az ember ebben a rendben talál, ritkán az, aminek látszik. A humor keserű, a hang összegző, a regény gyakran visszanéz a századforduló óta eltelt évtizedekre. Aki a ciklust az elejétől olvasta, itt kapja meg a közösség történetének végpontját; aki nem, annak a visszautalások súlytalanok maradnak.
Kinek való?
Neked való, ha a Latroknak is játszott első három kötete után a ciklus lezárását keresed, ha a titói Jugoszlávia hétköznapjai és a kisemberek túlélési technikái érdekelnek, és ha a keserű, ironikus történelmi prózát kedveled.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha a Virágos katona és a folytatásai nélkül nyúlnál hozzá, mert a visszautalások és a szereplők múltja nélkül a regény ereje elveszne, vagy ha a diktatúra és a besúgás témáját nehéznek találod. A hangnem összegző, a tempó lassú.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek