Kétéltűek a barlangban
Hét fiatal nagy fogadalmakkal készül meghódítani a tudás világát, miközben egy kisvárosi közeg és a saját bizonytalanságuk újra meg újra visszahúzza őket. Gion első regénye ironikusan figyeli az értelmiségi szerepkeresést, a csoporthoz tartozást és a haszontalannak bélyegzett dolgok értékét. Kísérletezőbb, nyersebb pályakezdő kisregény annak, aki egy későbbi nagy mesélő formálódását is látni szeretné.
Miért érdemes?
A Kétéltűek a barlangban Gion első regénye, és pályakezdésként éppen az érdekes benne, ami később eltűnik: a hetvenes évek előtti vajdasági fiatal értelmiség önironikus, kísérletező hangja, a nagy fogadalmak és a kisvárosi visszahúzó erő ütközése. A hét fiatal a tudás világát akarja meghódítani, és a regény azt figyeli, hogyan lesz a nagyravágyásból alkalmazkodás, a csoportból magány, a haszontalannak bélyegzett dolgokból pedig érték. A forma nyersebb, a szerkezet lazább, mint a későbbi mesélő Gionnál, a humor viszont már itt száraz és pontos. A Testvérem, Joáb korrupciós világát készíti elő, a kisváros és a fiatal alkalmazkodó hőse mindkettőben közös. A kései életműkötet ezzel a művel nyit.
Kinek való?
Neked való, ha egy nagy mesélő pályakezdését és formálódását szeretnéd látni, ha az értelmiségi szerepkeresés és a csoporthoz tartozás ironikus ábrázolása érdekel, és ha a kísérletezőbb, nyersebb prózát is szívesen olvasod.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha Gion érett, tiszta elbeszélésű regényeit várod, vagy ha kevés eseményű, belső hangú kisregénytől inkább tartasz. Első találkozásnak a Virágos katona vagy a Testvérem, Joáb jobb belépő.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek