Az angyali vigasság
fantasy
A Szenttamási történetek sorozat 3. kötete
Burai J. és egykori társai felnőttebb, hidegebb világban térnek vissza, ahol a gyerekkori menedékek már alig hozzáférhetők. A karácsonyi cím mögött keserű közösségi látlelet bontakozik ki a múlásról, a környezet romlásáról és az elveszített ártatlanságról. A kötet a Szenttamási történetek két ifjúsági regényéhez kapcsolódik, a hangja viszont jóval inkább felnőtteknek szól; előzményismerettel erősebb az emlékezés rétege.
Miért érdemes?
Az angyali vigasság a Burai J.-történetek felnőtt utóirata: a kamaszok, akik A kárókatonákban a madarakat védték, itt már felnőttek, és a folyópart, a tanya, a régi menedékek eltűntek vagy elszennyeződtek. A karácsonyi cím a betlehemes ének kegyetlen ellenpontja, Gion pedig a múlást, a környezet romlását és a közösség szétesését írja meg benne, a régi ifjúsági regények tisztaságát a felnőtt keserűség szemüvegén át nézve. A könyv önmagában is olvasható, de az emlékezés rétege, ami a legjobb benne, a két korábbi kötet ismerete nélkül kevésbé hat. A szerző maga is a szenttamási gyerekek folytatásaként beszélt róla; a Gion-életmű egyik legszomorúbb és legszemélyesebb darabja.
Kinek való?
Neked való, ha A kárókatonák és a Sortűz után kíváncsi vagy, mi lett Burai J. társaságából felnőttként, ha a gyerekkori helyszínek elvesztéséről és a közösség szétesésének látleletéről szóló prózát kedveled, és ha a keserű, felnőtteknek szóló utóiratot is vállalod egy ifjúsági ciklus után.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha az ifjúsági kalandot várod folytatásként, vagy ha ezzel a kötettel kezdenéd a szenttamási történeteket, mert az emlékezés rétege előzmény nélkül kevésbé hat. A hangnem komor, a karácsonyi cím ironikus.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek