Kaddis a meg nem született gyermekért

Miért érdemes?

A regény egyetlen hosszú válaszként bontja ki a gyermekvállalás elutasítását. B. első szava tiltakozás, a gondolat azonban újra és újra visszatér a kérdéshez, ezért a szöveg egy vallomás, egy gyászima és egy önkihallgatás mozgását egyszerre követi. A körkörös mondatok megmutatják, hogy a döntés egymásra épülő indokait Auschwitz emléke, a gyerekkor tapasztalata, az írói lét és az önmagáról alkotott kép együtt adja. A házasság története személyes tétet ad a monológnak. B. felesége közös jövőt és gyermeket szeretne, ő viszont saját túlélését sem tudja olyan örökséggé alakítani, amelyet jó lelkiismerettel továbbadna. A két ember közötti távolság a beszédben fokozatosan válik láthatóvá. A kapcsolat kudarcát azok az eltérő jelentések vezérlik, amelyeket ugyanahhoz a szeretethez, szabadsághoz és felelősséghez kapcsolnak. A cím vallási formát idéz, de a szöveg az el nem született gyermekért mondott személyes gyászbeszédet alkot. B. írása így a leszármazás helyére kerül: élet helyett mondatokat hagy maga után. Ez a választás egyszerre önvédelem és önvád, ezért a könyv nem kínál megnyugtató erkölcsi ítéletet. Az olvasónak kell elviselnie, hogy a túlélő következetes érvelése a szeretett másik számára pusztító döntéssé válik. A sűrű, ismétlésekből és visszakanyarodásokból épülő próza lassú figyelmet kér. A cselekmény kevés külső eseményt mozgat; a feszültséget a hang ritmusa, a felidézett jelenetek és a következtetések változó hangsúlya teremti. Akkor ad sokat, ha egy összetett tudat működését szeretnéd követni, és elfogadod, hogy a végén is a döntés belső logikája marad a könyv középpontjában. A visszatérő tiltakozás minden alkalommal más emléket nyit meg, így jelentése a személyes történettel együtt változik.