Vörösmarty Mihály

Pusztanyéken született, Székesfehérváron és Pesten tanult. A család anyagi nehézségei miatt nevelőként dolgozott, jogi tanulmányokat folytatott, majd irodalmi munkája került élete középpontjába. Költőként, drámaíróként és kritikusként is részt vett a reformkor kulturális életében.

Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel közösen szerkesztette az Athenaeumot, támogatta a pályakezdő Petőfit, és a magyar színházi kultúra kérdései is foglalkoztatták. A szabadságharc bukását követően bujdosott; később vidéken élt családjával. Életművében a közösségi remények mellett a kétely és az emberi lét törékenysége is megszólal.

Lírai versek, elbeszélő költemények és drámák tartoznak a munkásságához. A nyelv nála hangzásával és képeivel is alakítja a gondolatot: a vágy, a félelem, a történelem és az emberi törekvés gyakran látomásos jelenetekké sűrűsödik. A Csongor és Tündében a tündérmese szerelmi útja a boldogság keresésének kérdését hordozza, a komikus szolgák pedig más hangon szólnak ugyanarról az életről.

Kinek nem való A régies szókincs, a verses párbeszéd és a jelképes alakok lassabb olvasást kívánnak. Aki mai társalgási nyelvű, közvetlenül realista történetet szeretne, annak ez a megszólalás távolinak érződhet.