Truman Capote

Capote két teljesen különböző dologban volt kiváló. Az egyik a könnyed, csillogó New York-i próza: bohém figurák, csavargó lányok, elhagyott vidéki gyerekkor — mindezt olyan mondatokban, amelyek maguktól megjegyezhetők. A másik a tényirodalom: egy valódi családirtás kinyomozása és megírása regényszerű formában, ami a műfajt megteremtette.

A kettő között ott van az egész személyisége: társasági ember, aki mindenkit ismert, és aki végül pont azzal veszítette el a barátait, hogy megírta őket. Az életműve rövid, de szinte minden darabja rögtön felismerhető.

Capote témái a magány, a kirekesztettség és a látszat — bohém alakok, akik mögött ott az elhagyatottság. A prózája feltűnően szép és pontos, sok érzéki részlettel. Kinek nem való: ha nagy ívű cselekményt keresel, ez nem az lesz — Capoténál a hangulat és a mondat a fő élmény. A tényirodalmi művei pedig valódi gyilkosságokat dolgoznak fel, részletesen.