Thury Zsuzsa
Thury Zsuzsa magyar prózaíró, akinek lányregényeiben a családi hiány és a kamaszkori útkeresés csöndes, lélektani pontossággal rajzolt hétköznapokban bontakozik ki.
5 könyv
- gyerekkönyv
Mit érdemes olvasni Thury Zsuzsa-től?
Ha csak egyet olvasnál
A tűzpiros üveggömbThury ZsuzsaA tűzpiros üveggömb a legkerekebb belépő az életműbe: egy árva lány keresi benne a saját múltját, és a történet ugyanazt a lassú, érzelmes építkezést mutatja, ami Thury minden könyvére jellemző.
Ha korrajzot is keresel a történet mellé
Ki ő?
Budapesti író- és újságírócsaládba született: apja Thury Zoltán író volt, bátyja Thury Lajos szintén az irodalomból élt, férje pedig Sándor Kálmán író. Debrecenben érettségizett, és a húszas évek elejétől jelentek meg novellái a Pesti Naplóban. A húszas évek végén Párizsban élt ugyanennek a lapnak a tudósítójaként, közben a Sorbonne-on tanult, majd a harmincas évek elején Kolozsvárra költözött, ahol az Ellenzék belső munkatársa lett. A harmincas évek közepétől Budapesten dolgozott: regényeket, ifjúsági regényeket és novellákat írt, és fordítóként is dolgozott, tőle való Anna Seghers A hetedik kereszt című regényének magyar szövege. Az ötvenes években három alkalommal kapta meg a József Attila-díjat.
A könyveit akkor fogod szeretni, ha a lassabb, érzelmes magyar prózát keresed, és érdekel, hogyan él egy kamasz a felnőttek döntéseinek árnyékában. Thury a nagy fordulatok helyett a hétköznapokból dolgozik, és a szereplői belső mozgása fontosabb nála a külső eseményeknél. Ha pörgős cselekményt, feszes szerkezetet vagy mai nyelvet keresel, ez a világ távol állhat tőled: a szövegei a huszadik századi magyar mindennapokhoz kötődnek, azok szóhasználatával és társadalmi hátterével együtt.
Milyen könyveket ír?
- gyerekkönyv
Thury prózájának visszatérő anyaga a család: elveszett vagy hiányzó szülők, mostohaviszonyok, testvérek közti feszültség, és kamaszok, akik idegen közegben próbálnak helyet találni maguknak. Sok könyvében önéletrajzi motívumok dolgoznak, és a pályája elején szerzett újságírói szem is meglátszik rajtuk: a társadalmi hátteret pontosan rajzolja meg. A hangvétel csöndes és együttérző, a feszültséget apró jelenetek és félreértések hordozzák, a megoldás pedig rendszerint sok kis lépésből áll össze. Kinek nem való: annak, aki gyors, fordulatos cselekményt keres, mert ezekben a regényekben a tét belül van és lassan érik; és annak, akit zavar a korszak nyelve és világképe, mert a történetek a háború utáni, majd az ötvenes-hatvanas évekbeli Magyarországhoz kötődnek, a korabeli társadalmi eszményekkel együtt. Tartalmi figyelmeztetés: az árvaság, a szülővesztés és a családi szakadás visszatérő téma nála, gyász vagy elhagyatottság élménye idején nehéz olvasmány lehet.

