Szilasi László

Békéscsabán született magyar író és irodalomtörténész, a szegedi egyetemen tanult, majd oktatóként is dolgozott. Kritikákat és esszéket közölt, szerkesztője volt a Pompeji folyóiratnak, és részt vett a deKON-csoport munkájában. Tanulmánykötetei mellett regényeket is ír; A harmadik híd a szegedi életek elmondhatóságát, a Luther kutyái a testi betegség és a személyes múlt tapasztalatát állítja előtérbe.

Akkor érdemes olvasnod, ha egy történetben a megszólalás módjára is figyelsz, és van türelmed az emlékek közötti kapcsolatokhoz. Az esszékben a műértelmezés lépéseit, a regényekben az emberi esendőség különböző formáit követheted. A gyors megfejtést vagy végig távolságtartó mesélést kereső olvasás nehezebben találhat hozzá utat.

A városi és családi múlt, a betegség, az elhallgatás és az irodalmi szövegekhez fűződő viszony egyaránt anyaga lehet az írásainak. A regényes emlékezés és a tanulmány elemző figyelme eltérő módon teszi kérdésessé, mit lehet tudni egy emberről vagy egy műről. Az önirónia a hivatásos olvasó magabiztosságát is megérinti. Kinek nem való: ha kizárólag fordulatos cselekményt vársz minden könyvtől, vagy a személyes érintettséget nélkülöző elbeszélést kedveled. A betegség testi tapasztalata és a családi széthullás egyes regényekben megterhelő közelségbe kerül.