Spiró György

Spiró György író, drámaíró, a lengyel és az orosz kultúra tudósa - a magyar kortárs irodalom egyik legnagyobb formátumú életművének gazdája. A drámái évtizedek óta a magyar színpadok alapdarabjai, a nagyregényei pedig történelmi korokat építenek fel lenyűgöző anyagismerettel.

A főműve a Fogság: egy rosszul látó római zsidó fiú hányódása a birodalomban, Jézus korában - hétszáz oldalon át, kalandregényként is olvasható, mégis végig a hatalom, a vallás és a túlélés kérdéseiről szól. Ez a magyar kortárs próza egyik legnagyobb teljesítménye, de tényleg hosszú: időt kell rá szánni. Aki rövidebb belépőt keres, a Diavolinával jár jól - Gorkij háztartásának szemszögéből meséli el az orosz forradalom értelmiségének történetét. Spiró nem kedélyes szerző: a világlátása keserű, az iróniája éles.

Történelmi nagyregények és kortárs társadalmi próza: az ókori Róma és Jeruzsálem, a tizenkilencedik századi lengyel színház, a szovjet irodalmi elit, a Kádár-kor és a mai Magyarország. Visszatérő témája a hatalom és a kisember viszonya, a túlélés technikái és az illúziók elvesztése. Drámaíróként a magyar színház megkerülhetetlen alakja. A prózája anyaggazdag, ironikus, helyenként szándékosan kényelmetlen.