Silingi Terézia
Silingi Terézia a saját családja múltjából írt igaz családregényt: egy budafoki sváb família másfél évszázadát mondja el közvetlen, élőbeszédhez közeli hangon.
1 könyv
Mit érdemes olvasni Silingi Terézia-től?
Ha csak egyet olvasnál
Ómama nyakláncaSilingi Teréziajelenleg egy könyvét ajánljuk magyarul: az Ómama nyaklánca a budafoki Zimber család másfél évszázadát követi, egy nemzedékeken át öröklődő nyaklánc körül, korabeli dokumentumokkal és fényképekkel.
Ki ő?
A harmincas évek végén született, és hetvenéves kora után fogott az íráshoz: azokat a történeteket jegyezte le, amelyeket az anyósától hallott a férje családjáról, a budafoki Zimberekről. Az anyag másfél évszázadot fog át, a tizenkilencedik század közepétől a rendszerváltás idejéig, és a családi elbeszélések mellé korabeli dokumentumok, születési bejegyzések és fényképek kerültek. A kötet a Szilvia és Társa kiadásában jelent meg a kétezertízes évek közepén, majd bővített, helytörténeti anyaggal és további fotókkal kiegészített kiadásban is. A könyvhöz gyűjtött dokumentumok és fényképek a Topotéka Budafok digitális gyűjteményébe kerültek.
Annak érdemes a kezébe vennie, akit a több nemzedéket átfogó, valóságon alapuló családtörténetek vonzanak, és aki szívesen nézi a történelmet egyetlen család hétköznapjai felől. Külön ajánlható a magyarországi németség múltja, Budafok és a pezsgőkészítés helytörténete iránt érdeklődőknek, valamint a családfakutatóknak. Aki csiszolt szépirodalmi prózát vagy feszes szerkezetet keres, valószínűleg türelmetlen lesz: a kötet terjedelmes, sok szereplőt mozgat, és a mondatai az élőbeszéd rendjét követik.
Milyen könyveket ír?
Az anyaga a családi emlékezet: nevek, évszámok, házak, foglalkozások és szokások, ahogy a nemzedékek egymásra hagyták őket. A szervező elv a tárgy és a hely, egy nyaklánc és egy budafoki ház, ezekhez kötődnek a történetek, és ebből áll össze a nagyobb ív a tizenkilencedik század közepétől a huszadik század végéig. A hangvétele közvetlen és mesélő, a ritmust az egymást követő apró jelenetek adják, a kitérők pedig gyakran a korszak szokásaira, ünnepeire és munkarendjére vezetnek. Kinek nem való: aki megszerkesztett, feszes regényformát vár, mert a kötet terjedelmes és krónikaszerűen halad; aki a szépirodalmi mondatmunkát tartja a legfontosabbnak, mert itt a családi anyag és a dokumentum az elsődleges; és aki most kerüli a gyászt, a háborús veszteségeket vagy az öregedés és a betegség témáját, mert egy másfél évszázados családtörténetben ezek mind előfordulnak.