Rubin Szilárd

Budapesten született magyar író, költő és műfordító. Az egyetemen angol–magyar szakon tanult, fiatalon az Újhold köréhez csatlakozott, később kiadóknál és lapoknál dolgozott, a Rakéta Regénytár szerkesztésében is részt vett. A korai családregények után a Csirkejátékban és a Római Egyesben személyes, emlékező történetek kerültek előtérbe. A Mulatság a farkasveremben a krimi felé fordul, az Aprószentek pedig a gyilkosságok feltárásával együtt a nyomukba eredő író megszállottságát is megmutatja.

Akkor kerülhetsz közel hozzá, ha egy elbeszélő önmagával szembeni kíméletlenségét is szívesen figyeled. Rövid regényeiben a szerelmi vágy, a megalázottság és az emlékezés gyakran nehezen választható szét; a jelenetek közti kapcsolatokhoz lassabb, visszalapozó olvasás is illik. Rokonszenves, példamutató szereplőt vagy könnyű romantikus megnyugvást várva távol tarthat a birtoklásvágy és az önromboló viselkedés nyers közelsége.

Prózájában a vágyott kapcsolódás rendre magánnyal, önáltatással és szégyennel találkozik. A felidézett tájak, filmszerű jelenetek és visszatérő motívumok az emlékek érzelmi rendjét követik. A korai családregények széles társadalmi képe után a személyes megszólalás, a szerelmi rögeszme és a bűn iránti vonzódás kerül előtérbe. Kinek nem való: ha az elbeszélőnek mindenben hinni szeretnél, vagy kizárólag könnyen szerethető alakokkal akarsz időt tölteni. Több művében bántalmazás és megalázás jelenik meg, a dokumentarista Aprószentek gyerekek elleni erőszakot is tárgyal.