Rényi Ádám

Budapesten született a hetvenes évek végén. Újságíróként és kommunikációs szakemberként dolgozott a magyar média- és lapkiadói világban, és társtulajdonosa annak a kiadónak, amely a köteteit is megjelenteti. Első novelláskötete, az Osztálytalálkozó és más mesék inkább felnőtteknek tizenegy év termését gyűjtötte össze; ezt követte A bezzeggyerek és más felnőttmesék, majd az Erika néni és további felnőttmesék. A rövidpróza mellett színházi tárgyú köteteket is jegyez.

Akkor való neked, ha rövid formákat keresel, és élvezed, amikor egy szöveg az utolsó mondatában rendezi át az addig olvasottakat. Ha viszont hosszan kibontott regényvilágokra vágysz, vagy távol áll tőled a groteszk és a fekete humor, kevesebbet fog adni: nála a szereplő néhány oldalig él, és a poén rendszerint a kellemetlenség irányába visz.

Visszatérő anyaga a mai magyar hétköznap: irodák, panellakások, pályázatok, közösségi média, családi asztalok, kisvárosi hiúságok. A történetek ismerős, hihető helyzetből indulnak, hétköznapi nyelven, majd egyetlen pontosan időzített nézőpontváltással kifordulnak, és visszamenőleg más értelmet adnak az addig olvasottaknak. A félrevezetés nála nyelvi eszközökkel történik, ezért a szövegek újraolvasva is működnek. Gyakori témái a halál, az öregedés, a magány, a hiúság és a családon belüli kegyetlenség; a hangvétel tragikomikus, sokszor kajánul sötét. Kinek nem való: aki hosszú, elmélyülő regényt keres, ahol ideje van megismerni a szereplőket; aki a csattanós szerkezetet néhány írás után kiszámíthatónak érzi; és aki érzékeny időszakban van, mert több darab foglalkozik halállal, gyásszal és megalázással, néhány pedig szándékosan kellemetlen fordulattal zár.