Per Petterson

Oslóban született norvég író, aki könyvtárosnak tanult, majd könyvesboltban dolgozott. Novellákkal indult, később regényeket írt; a Lótolvajokban és az Átkozom az idő folyamát történetében a szülőkhöz fűződő kapcsolat más-más életkorból válik kérdéssé. Több könyvében visszatér Arvid Jansen alakjához, akit változó helyzetekben próbál ki. A gyerekkori tapasztalat és a családi veszteség személyes anyagát fikcióvá alakítja.

Ha a szünetekre és a kimondatlan érzésekre is figyelsz olvasás közben, könnyen otthonos lehet ez a visszafogott hang. A táj és a napi mozdulatok megfigyelése éppúgy számít, mint egy felidézett döntés. A gyors fordulatokat és világos érzelmi feloldást kereső olvasót a magány hosszan kitartott állapotai és a töredékes visszanézés eltávolíthatják.

A családi közelségben keletkező törések, az emlékezés kiszámíthatatlan útjai és a férfiak nehezen elmondott érzései gyakran kerülnek előtérbe nála. Az erdő, a városi bolyongás vagy a fizikai munka konkrét tapasztalatot ad a töprengésnek. A visszatérő szereplő új helyzetben más árnyalatot kap; a könyvek között az érzékenység rokonsága teremti meg a kapcsolatot. Kinek nem való: ha a lassú jeleneteket céltalannak érzed, vagy zavarnak a kronológiát megszakító emlékek. Betegség, gyász és családi bántalmazás is megjelenhet ezekben a történetekben.