Nyikolaj Vasziljevics Gogol

Nyikolaj Vasziljevics Gogol az orosz próza egyik alapítója, akiből a nagy orosz realisták tanultak - miközben ő maga minden volt, csak realista nem: az írásaiban a hétköznapi orosz élet folyamatosan átcsúszik a groteszkbe, az abszurdba és a kísértetiesbe.

A leghíresebb művei a kisemberek és a hivatalnokok világából nőnek ki: egy orr, amely önálló életre kel és államtanácsosi rangban sétál Péterváron; egy szélhámos, aki halott jobbágyokat vásárol fel - a Holt lelkek az orosz irodalom egyik alapregénye, egyszerre kacagtató körkép és keserű látlelet. Gogol humora máig frissen szól, de mindig van benne valami nyugtalanító: a nevetés nála sosem felszabadító, inkább az őrület előszobája. A kozákvilágot megéneklő Bulyba Tárász és a démoni-romantikus korai elbeszélések az életmű másik, vadabb arcát mutatják.

Groteszk és szatirikus próza a tizenkilencedik századi Oroszországból: hivatalnokok, csinovnyikok és szélhámosok világa, amely észrevétlenül fordul át abszurdba és rémálomba - valamint romantikus-démoni elbeszélések és kozák hősi történetek. A humor maró, a képzelet féktelen, a mélyben mindig ott a szorongás.