Murakami Rjú

Szaszebóban, egy amerikai haditengerészeti támaszpont tőszomszédságában nőtt fel, és első regényét még egyetemistaként írta egy drogok, szex és erőszak között sodródó fiatal társaságról; a könyv azonnal botrányt és országos ismertséget hozott neki. Később a tokiói éjszakáról, a fogyasztói jólét ürességéről és a felszín alatt lappangó erőszakról írt; a Casting című regényéből készült film a maga műfajában világszerte hírhedt lett. Íróként, filmrendezőként és televíziós műsorvezetőként is dolgozott, Japánban évtizedeken át a kortárs irodalom egyik megosztó, mindenki által ismert alakja volt. Nemrég hunyt el, hetvennégy évesen. Nem azonos Murakami Harukival, a két írót csak a vezetéknevük köti össze.

Akkor való neked, ha a rövid, kegyetlenül pontos prózát szereted, amely nem magyarázza túl a szereplőit, és ha elbírod, hogy egy történet a felszíni nyugalomból figyelmeztetés nélkül fordul át testi erőszakba. Ha viszont megnyugtató lezárást, rokonszenves hősöket vagy akár csak egy felmentő gesztust vársz a szerzőtől, ezek a könyvek nem adják meg: hidegen hagynak, és pontosan ez a céljuk.

Három magyarul olvasható könyve ugyanarra a rugóra jár: egy magányos ember a tokiói éjszakában valami olyat enged közel magához, amit nem ért, és mire megértené, késő. A Nyakig a miszóban egy idegenvezető és egy amerikai turista közös éjszakája a bordélynegyedben, ahol a kérdés egyre inkább az, ki is a kliens; a Casting egy özvegy álcastingja feleségkeresésre, amely a könyv végére lélektani horrorrá válik; a Piercing két sebzett ember szállodai találkozása, amelyet mindketten másnak terveztek. A nyelve szikár, a mondatai rövidek, az erőszakot nem stilizálja és nem is ítéli el, csak megmutatja; a tokiói helyszínek – éjszakai bárok, szerelemszállók, bevásárlóutcák – pontosan, szinte riportszerűen vannak megírva. Kinek nem való: aki nehezen visel részletezett testi erőszakot és szexuális kizsákmányolást; aki hosszú, kifejtett karaktereket és belső monológot keres; és aki a japán irodalmat Murakami Haruki álomszerű hangján szerette meg – ez itt az ellenkező véglet.