Miranda Cowley Heller

Miranda Cowley Heller New Yorkban, irodalmi családban nőtt fel — nagyapja Malcolm Cowley költő és szerkesztő volt —, gyerekkora nyarait pedig Cape Codon töltötte. A Harvardon végzett, pályáját a Cosmopolitan szépirodalmi és könyves szerkesztőjeként kezdte, majd az HBO-hoz került, ahol közel egy évtizeden át a drámasorozatok részlegét vezette; az ő idejében fejlesztették többek között a Maffiózókat, a Drótot, a Sírhant Műveket, a Deadwoodot és a Hármastársakat. Első regénye, a Papírpalota felkerült a Women's Prize for Fiction hosszúlistájára, az HBO pedig megvásárolta a megfilmesítési jogait. Azóta a második könyve is megjelent.

Kinek való: annak, aki a lélektani családregényeket szereti, ahol egyetlen nap alatt évtizedek súlya kerül elő, és aki bírja az időben ugráló szerkezetet. Erős a helyszínérzéke — a tóparti nyaraló, az erdő és a víz szinte önálló szereplő —, ezért az atmoszférikus prózát kedvelőknek különösen fekszik. Aki gyors cselekményt vagy könnyed nyaralós olvasmányt keres, rossz helyen jár: a téma jóval nehezebb, mint amit a borító ígér.

Cowley Heller anyaga a család mint elhallgatások rendszere: a nyári házak látszólagos idillje, a nemzedékeken átöröklődő minták, a vágy és a hűség ütközése, és az a kérdés, mit tesz egy emberrel, ha soha nem mondta ki, mi történt vele. Szerkezetileg az egyidejűség érdekli: a jelenben néhány óra telik el, közben rövid visszapillantások rakják össze évtizedek történetét, és a két idősík lassan világítja meg egymást. A prózája érzéki és részletező, sok teret hagy a természeti leírásoknak és az étkezések, fürdések, beszélgetések apró koreográfiájának. Kinek nem való: annak, aki lineáris, egyszerűen követhető elbeszélést szeretne, és annak, aki egy nyaralós borító alapján könnyed strandregényre számít. Tartalmi figyelmeztetés: a művei érintik a gyerekkori szexuális bántalmazást, a nemi erőszakot, a családon belüli traumát és a gyászt.