Mary Westmacott

A Mary Westmacott nevet Agatha Christie használta, amikor a detektívregényeitől eltérő könyveket akart megjelentetni. A Mary a második keresztneve volt, a Westmacott pedig távoli rokonok neve. Az első ilyen regény a harmincas évek elején jelent meg, az utolsó az ötvenes évek közepén, és összesen hat könyv született ezen a néven. A szerzői kilétet csaknem húsz évig sikerült titokban tartani, így a korabeli olvasók egy ismeretlen írónő könyveiként vették kézbe őket. Magyarul a Távol telt tőled tavaszom olvasható, és a kiadások a két nevet együtt tüntetik fel.

Neked való, ha érdekel, mit ír egy nagy krimiszerző akkor, amikor a rejtélyt elhagyja, és a szereplők önismereti vakságát teszi a történet közepébe. Ha szeretsz lassabb tempójú, belső monológokra épülő lélektani regényt, amelyben a tét egy házasság vagy egy anya-lánya viszony. Kevésbé neked való, ha Poirot-t vagy Miss Marple-t keresed. Ezekben a könyvekben nincs nyomozás, és a feszültség kizárólag a kapcsolatokból jön.

A Westmacott-regények visszatérő anyaga a szeretet birtokló, romboló változata: a fiát el nem engedő anya, a családját maga alá szervező asszony, a rögeszmés vonzalom. A szerkezet jellemzően egyetlen szereplő tudatában bontakozik ki, aki a saját életét magyarázza magának, és a regény tétje az, mennyit hajlandó meglátni abból, amit addig eltakart. A hangvétel visszafogott, a fordulatok belül történnek, a párbeszédek hétköznapiak. Kinek nem való: aki krimit vagy nyomozást keres, annak ezek a könyvek szándékosan a rejtély nélküli terepen mozognak; aki gyors tempót és sok külső cselekményt szeretne, annak lassúnak fognak tűnni. Az anya-gyerek és a házassági viszonyok ábrázolása helyenként nyomasztó, és gyász, önámítás, valamint hosszan tartó érzelmi bántás is megjelenik bennük.