Leila Meacham

Ki ő?

A texasi San Antonióban élt, és tanárként dolgozott, mielőtt a regényírásra adta a fejét. A nyolcvanas években megjelent néhány romantikus könyve, majd hosszú szünet következett, és az igazi ismertséget a hetvenes éveiben kiadott Rózsák hozta meg: egy texasi ültetvényes dinasztiáról szóló nagyregény, amelyhez később előzménykötetet is írt. Ezt több történelmi családregény követte, az utolsók egyike pedig már második világháborús kémtörténet. A kétezerhúszas évek elején hunyt el.

Akkor jársz jól vele, ha szereted a vastag, sokszereplős családregényeket, amelyekben a birtok, az örökség és a régi döntések következményei nemzedékeken át gyűrűznek tovább, és ha a történelmi hátteret szívesen fogadod erős romantikus szállal együtt. Kevésbé lesz a tiéd, ha feszes szerkezetet, rövid terjedelmet vagy szikár, dokumentarista korrajzot keresel: nála a szereplők érzelmi sorsa viszi a történetet, és a könyvek hosszúak.

Milyen könyveket ír?

Az életműve két tömbre oszlik: a texasi családregényekre, amelyek a tizenkilencedik századtól a huszadik század közepéig követik ugyanazokat a dinasztiákat, és egy második világháborús kémtörténetre, amely a megszállt Franciaországban játszódik. Visszatérő anyagai a föld és a birtoklás vágya, az öröklés rendje, a tiltott vagy beteljesületlen szerelem, a nemzedékeken át titokban tartott bűn, valamint a barátság, amely nála szövetséget és terhet is jelent. Szerkezetileg a hosszú, lineáris idővonalat kedveli, a végén gyakran évtizedekkel későbbi visszatekintéssel; a hangneme melodramatikus, a tempója lassú. Kinek nem való: aki rövid, feszes prózát keres, mert a regényei rendre több száz oldalasak és sok mellékszálat mozgatnak; aki idegenkedik a melodrámától, mert a szerelmi szálak nála mindig központi helyet kapnak; illetve aki érzékeny a rabszolgatartás, a háborús erőszak és a kivégzés ábrázolására, mert ezek hangsúlyosan jelen vannak a könyveiben.