Lázár Ervin

Lázár Ervin a huszadik század második felének legfontosabb magyar meseírója. A Tolna megyei pusztán töltött gyerekkora - Rácpácegres világa - egész életművének forrása lett: a meséiben a puszta emberei, fái és állatai élnek tovább, átlényegítve.

Amitől a meséi mások, mint bárki máséi: a nyelvi humor és a mögötte rejlő szelíd komolyság. A Négyszögletű Kerek Erdő lakói - Mikkamakka, Bruckner Szigfrid, Aromo és a többiek - nonszensz játékokba bonyolódnak, de közben a történetek barátságról, elfogadásról és jóságról szólnak, tanító szándék nélkül. Ezért működnek felnőtteknek is. Fontos tudni: a Csillagmajor nem mesekönyv, hanem felnőtteknek szóló novellafüzér a pusztai gyerekkorról, mágikus realista hangon - az életmű rejtett csúcsa. A fehér tigris pedig egyenesen felnőtt regény, példázat hatalomról és erőszakról. Lázár Ervin tehát két életmű egyszerre: az egyik a gyereknek szól, a másik rólunk.

Mesék és felnőttpróza ugyanabból a forrásból: beszélő állatok, pusztai emberek, nonszensz szójátékok és mögöttük szelíd bölcsesség a jóságról. A meséi nem tanítanak, hanem befogadnak - ezért időtállók. A felnőtt írásaiban a pusztai gyerekkor mágikus realista világgá válik: csodák történnek a tanyavilágban, és senki nem csodálkozik. A nyelve mindkét regiszterben játékos, ritmusos, hangosan felolvasva a legjobb.