Kemény István

Budapesten született költő, prózaíró és esszéista, gyermekkorának fontos helyszíne Érdliget volt. Jogi tanulmányok után az ELTE magyar–történelem szakán végzett. A nyolcvanas években induló pályáján a versek mellett megjelent Az ellenség művészete kísérletező prózája, majd a Család, gyerekek, autó tárcái, a Kedves Ismeretlen regénye és a Lúdbőr esszéi.

Ha a személyes élet és az ország története közötti kapcsolatokat keresed, többféle formában is találsz nála belépési pontot. Rövid családi epizódjait más ritmusban olvashatod, mint a homályt és a töredékességet is vállaló korai regényt. Az egyenes vonalú, gyorsan feloldott történetekhez ragaszkodva a kísérletező próza nehezebb kezdés lehet; az esszék pedig közéleti mérlegelésre is késztetnek.

A családi környezet, a fiatalság és a magyar társadalom változásai visszatérően egymás mellé kerülnek a prózájában. A városi bolyongást lírai és filmes kapcsolatok sűrítik, a nevelődést családi és történelmi tapasztalatok formálják. Más könyveiben a rövid tárca vagy az esszé ad teret a megfigyelésnek: az irodalomról gondolkodva az ország jövőjének kérdéseihez is eljut. Kinek nem való: ha minden prózai könyvben azonos elbeszélői megoldást vársz, vagy kizárólag a közélettől elszigetelt történeteket keresed. A korai regény széttartó szerkezete külön figyelmet kér.