József Attila

József Attila a Ferencváros szegénynegyedéből indult - az anyja mosónő volt, a Mama-versek hőse -, és rövid, hányatott élete alatt megírta a huszadik századi magyar költészet legnagyobb életművét. Kortársai közül sokan nem ismerték fel; ma ő a legtöbbet olvasott és legtöbbet idézett magyar költő.

Amitől egyedülálló: a verseiben a legbonyolultabb gondolat és a legnyersebb érzelem ugyanabban a sorban fér el. Tud gyerekhangon szólni és filozófiai mélységben, tájat írni és a társadalmi nyomorúságot térképezni, és a kései verseiben - a Nagyon fáj korszakában - olyan pontosan írja le a lelki szenvedést, ahogy előtte senki. Ez utóbbi kötetei nehéz olvasmányok: aki maga is nehéz időszakban van, érdemes tudnia, hogy ezek a versek mélyre visznek. A Szabad-ötletek jegyzéke nem verseskötet, hanem egy analízis-szöveg: nyers, cenzúrázatlan belső monológ - felkavaró, de páratlan dokumentum.

Huszadik századi líra a teljes skálán: külvárosi tájversek, forradalmi költészet, szerelmes versek, gyermeki hangú dalok, filozófiai költemények és a kései, lélektani mélységű nagy versek. A képei egyszerre konkrétak és kozmikusak - egy vasúti töltés vagy egy mosónő keze nála világegyetemmé tágul. A formakezelése virtuóz: a legszigorúbb versformákban is természetesen szól.