John Fowles

John Fowles az essexi Leigh-on-Sea-ben született, és Oxfordban szerzett diplomát. A pályája tanárként indult: Görögországban, Franciaországban és Angliában is tanított, mielőtt az írásból élt volna. Az első megjelent regénye A lepkegyűjtő volt, ezt követte A mágus, majd A francia hadnagy szeretője, amelyet széles körben ismernek, később pedig a Daniel Martin és több esszékötet. A regényeiből sorra készültek filmek, és a második világháború utáni brit próza meghatározó alakjaként emlegetik. A dorseti Lyme Regisben halt meg.

Neked való, ha szereted az olyan regényeket, amelyek egy zárt lélektani helyzetből indulnak, és közben filozófiai kérdésekbe futnak bele: mit jelent a szabadság, ki dönthet más ember sorsáról, mennyire ismerhető meg valaki. Akkor is, ha érdekel, hogyan lép át egy szerző a viktoriánus regényhagyományból a posztmodern szerkezetek felé. Kevésbé fog működni, ha pörgős cselekményt keresel, vagy ha zavarnak a hosszan kifejtett, olykor esszéhez közelítő részek.

Fowles regényeinek visszatérő helyzete az, hogy valaki hatalomba kerül valaki más fölött, és a könyv azt vizsgálja, mit kezd ezzel a hatalommal. A lepkegyűjtőben ez nyílt fogva tartás, A mágusban lélektani manipuláció egy görög szigeten, A francia hadnagy szeretőjében pedig a viktoriánus társadalmi elvárások rendszere. Kedveli a több nézőpontot és a nyitva hagyott befejezést; az egyik regényéhez több lehetséges zárlatot is megírt. A szövegei sűrűek, a szereplői hosszan gondolkodnak, a szerző pedig szívesen szólal meg a saját elbeszélésén belül. A szerelem és a vágy lélektana végig foglalkoztatta, mindig társadalmi és filozófiai kérdésekbe ágyazva. Kinek nem való: ha gyors, cselekményközpontú olvasmányt keresel, ezek a könyvek lassúnak és bőbeszédűnek fognak tűnni; és ha kerülöd a fogva tartásról, a nők elleni erőszakról és a lélektani bántalmazásról szóló történeteket, akkor is érdemes mást választani, mert A lepkegyűjtő végig ezen a terepen mozog.