Jeffrey Archer

Londonban született, de Somersetben, Weston-super-Mare tengerparti kisvárosában nőtt fel; apját kamaszként vesztette el, anyja a helyi lapnak írt, és rendszeresen a fiáról is. Oxfordban sprinterként tűnt ki, Anglia és Nagy-Britannia színeiben is futott, közben jótékonysági gyűjtőként dolgozott. Huszonkilenc évesen került a brit alsóházba a lincolnshire-i Louth konzervatív képviselőjeként, ám egy csalárd kanadai befektetés majdnem csődbe vitte, és a mandátumáról lemondott. Az adósságból kiútként írta meg első regényét, a Se több, se kevesebbet, amely maga is egy pénzügyi átverés áldozatainak bosszújáról szól. Pár évvel később a Párbaj hozta meg a nemzetközi áttörést: a két, ugyanazon a napon született férfi évtizedeken át húzódó párharca azóta is az életmű ismertetőjegye. A nyolcvanas és kilencvenes években a politika, a sajtó és az üzlet kulisszái mögött játszódó regények következtek, köztük az Első az egyenlők között, a Légvonalban és A negyedik rend, mellettük novelláskötetek és három, a londoni West Enden bemutatott színdarab.

Az írói pálya végig összefonódott a politikaival. A nyolcvanas évek közepén a Konzervatív Párt alelnöke lett, egy bulvárcikk miatt lemondott, majd rágalmazási pert nyert a lap ellen. A kilencvenes évek elején életfogytig szóló főrendi címet kapott, Weston-super-Mare bárójaként ült a Lordok Házában, és az évtized végén pártja londoni főpolgármester-jelöltje lett. Ekkor derült ki, hogy a korábbi perben hamis alibit állított: a jelöltségtől visszalépett, a pártból kizárták, hamis tanúzásért és az igazságszolgáltatás akadályozásáért négyévi börtönre ítélték, amelyből kettőt le is töltött. A fogság anyagából háromkötetes börtönnapló és egy részben ott játszódó novelláskötet lett, és ez a tapasztalat ott van a későbbi bírósági és börtönregényekben is, mindenekelőtt a Kettős mércében.

A kétezres évek végétől két nagy sorozat adta a munkája gerincét. A hétkötetes Clifton-krónika egy bristoli dokkmunkás fiának, Harry Cliftonnak az életét követi a húszas évektől a kilencvenes évekig, és vele a brit huszadik századot: hajózási vállalat, Westminster, kiadói világ, hidegháború. A nyolckötetes William Warwick-sorozat egy londoni rendőr pályáját kíséri az első nyomozói évektől a parancsnoki rangig, kötetenként egy-egy nagy ügy köré rendezve; a záró rész, az End Game az olimpiára készülő Londonban játszódik, és magyarul még nem jelent meg. Archer híres volt a munkamódszeréről: az első vázlatot elvonultan, mallorcai házában írta, kétórás blokkokban, majd tucatnál több átiraton át csiszolta a szöveget. Utolsó regényének maga nevezte az Adam and Eve-et, amelyben két gyerek születik a fegyverszünet napján egy norfolki birtokon, a földesúr lánya és a juhász fia, és a történetük a második világháború első évéig fut. A könyv október elején jelent meg angolul; Archer egy nappal korábban, nyolcvanhat évesen, otthonában halt meg, a kiadója szerint két írói munkamenet között, és az előző napon még színpadon beszélt a regényről.

Neked való, ha olyan könyvet keresel, amit nehéz letenni: Archer rövid, dátumozott fejezetekben, párbeszédre építve, kiszámított ritmusban adagolja a fordulatokat, és szívesen zár úgy egy kötetet, hogy a következőt azonnal kézbe kell venni. Jól jár vele, aki a nagy ívű, több évtizedes sorsregényeket szereti, a felemelkedés, bukás és visszavágás dramaturgiáját, a brit intézmények belülről mutatott világát a banktól a parlamenten át a Scotland Yardig. Kevésbé lesz elégedett, aki lélektani mélységet, nyelvi kidolgozottságot vagy erkölcsi kétértelműséget vár: Archernél a jók és a rosszak többnyire az első fejezetben kiosztott szerepükben maradnak, a véletlen egybeesések pedig halmozódnak. Aki ezt elfogadja, az egy végig olvasmányos, szórakoztató életművet kap, amelyet a szerző halála után is érdemes elölről kezdeni.

Visszatérő anyaga a társadalmi felemelkedés és a vele járó rivalizálás: két ember, akiket a születés választ el, és akiknek az útja évtizedeken át egymásba akad; ezt a szerkezetet a Párbajtól az Adam and Eve-ig újra és újra elővette. Köré rendeződik az örökség, a családi titok, a pénzügyi vagy politikai csalás és a lassú, türelmes bosszú, amelyet rendszerint egy bíróság vagy egy üzleti tárgyalás zár le. Műfajilag három vonalon mozog: a több nemzedékes családregény (Kane & Abel, Clifton-krónika), a thriller és a krimi (William Warwick-sorozat, Kettős mérce, Tökéletes másolat, A tizenegyedik parancsolat) és a csattanóra épített, gyakran igaz esetekből kiinduló novella (Váratlan fordulat, Tucatnyi félrevezetés, Metszéspontok). A prózája szikár: kevés leírás, kevés belső monológ, sok párbeszéd, rövid, dátummal jelölt fejezetek, a sorozatokban kötetvégi függővég. A hang ironikus és nagyvonalú, a szereplők inkább típusok, mint lélektani portrék, a történelmi események díszletként szolgálnak. Kinek nem való: ha a szöveg nyelvi minősége legalább annyira számít neked, mint a cselekmény; ha zavar, hogy a fordulatok véletlenekre és jól időzített leleplezésekre épülnek; ha rosszul viseled, hogy egy sorozat kötetei nyitott véggel zárulnak és egymás nélkül alig állnak meg; és ha a szerző életrajza, a hamis tanúzás és a börtön, befolyásolja, hogy el tudod-e fogadni a könyveit. Tartalmi figyelmeztetés: a thrillerekben gyilkosság és erőszak, a sorozatokban háborús jelenetek, haláleset, börtön.