James Fenimore Cooper

Cooper teremtette meg azt a hőstípust, amit azóta ezerszer láttunk: a magányos erdőjáró, aki két világ között él, mindkettőt ismeri, és egyikbe sem tartozik. A regényei az észak-amerikai határvidéken játszódnak, gyarmati háborúk idején, erdőben, folyón, ellenséges területen.

Ma is jól működik bennük az üldözés és a terepismeret. Ami viszont elavult: a hosszú leírások, a fellengzős párbeszédek, és az őslakosok ábrázolása, amely helyenként nemes, helyenként durván sztereotip. Érdemes ezt tudva olvasni.

Cooper témái a barátság, a becsület és a civilizáció terjeszkedése — kalandregény formájában, sok üldözéssel és terepleírással. Kinek nem való: ha pörgős olvasmányt keresel, ez nem az lesz. A mondatai hosszúak, a leírásai oldalakon át tartanak, és a szemlélete a saját korához kötött — az őslakos szereplők ábrázolása ma sok helyen bántó.