Hervé Le Tellier

Párizsban született az ötvenes évek végén, tudományos újságíróként kezdte a pályáját, és a matematika meg a nyelvészet felől érkezett az irodalomba. A kilencvenes évek elején csatlakozott az Oulipóhoz, a kötött formákkal kísérletező francia írócsoporthoz, amelynek később az elnöke is lett. Írt rövidprózát, esszéket és regényeket, a Le Monde honlapján szatirikus rovatot vezetett, és a France Culture rádió irodalmi kvízműsorának is állandó szereplője. Az Anomália hozta meg számára a Goncourt-díjat, és ez a regénye tette igazán széles körben ismertté.

Azoknak ajánljuk, akik élvezik, ha egy regény egyszerre intellektuális rejtvény és szereplőközpontú történet, és szívesen követnek sok nézőpontot, műfajváltásokat. Kevésbé talál rá, aki egyenes vonalú cselekményt, egyetlen főhőst vagy a rejtélyek kerek, tudományos magyarázatát várja.

Le Tellier prózájában a szerkezet maga is játék: rövid egységekből, szabályokhoz kötött formákból és nézőpontváltásokból építkezik, ahogy az Oulipo hagyománya kívánja. Visszatérő anyaga a kettősség, a titkolt élet, a szerelem és a család bonyolultsága, amelyet nyelvi leleménnyel és száraz iróniával kezel, a nagy ötlet pedig nála mindig emberi helyzetek próbaköve. Kinek nem való: aki a kísérletező szerkezetet öncélúnak érzi, aki lineáris, egyszálú történetet keres, és aki az erőszak, a bérgyilkosság vagy az öngyilkosság motívumát nehezen viseli.