Helene Wecker

Illinois államban, Chicago egyik északi elővárosában született. Angol szakon végzett a Carleton College-ban, majd a Columbia Egyetemen szerzett írói mesterfokozatot; az írás előtt marketinggel és kommunikációval foglalkozott Minneapolisban és Seattle-ben. Első regénye, A gólem és a dzsinn a zsidó és az arab néphagyományt kapcsolta össze egy századfordulós New York-i bevándorlótörténetben, és Mythopoeic-díjat kapott a felnőtt irodalom kategóriájában. A folytatás nyolc évvel később jelent meg, a történet pedig trilógiává nőtt. San Francisco közelében él a családjával.

Annak való, aki a fantasztikumot lassan építkező történelmi regénybe ágyazva szereti, és élvezi, ha egy könyv hosszan időzik egy korszak utcáin, műhelyeiben és bérházaiban. Kevésbé való annak, aki pörgős cselekményt és sűrű fordulatokat keres: a feszültség itt abból jön, hogy két nem emberi lény próbál elvegyülni egy világban, amely nem számol velük. A vallási és mitológiai hagyomány mindkét oldalon fontos anyag, a regények viszont nem hittérítő szándékkal íródtak.

Két állandó anyaga van: a folklór és a bevándorlás. A gólem és a dzsinn két teremtményt állít egymás mellé — az egyiket agyagból, engedelmességre formálták, a másik a tűzből született és a szabadsághoz szokott —, majd azt vizsgálja, mihez kezdenek magukkal egy idegen városban. A történelmi háttér gondosan kidolgozott: a századforduló New Yorkjának Lower East Side-ja és szír negyede, a napszámos munka, a nyelvi elszigeteltség, a beilleszkedés kényszere. Az elbeszélés ráérős, több szálon fut, és hosszú időt ível át. Kinek nem való: annak, aki gyors tempójú vagy akciódús fantasyt keres; annak, akit fáraszt, ha egy regény sokáig a szereplők hétköznapjaiban időzik; és annak, aki erős szerelmi szálat vár, mert a kapcsolat itt lassan és sok kitérővel formálódik. A szövegben előfordul erőszak és haláleset, a súlypont viszont a magányon és az idegenségen van.