Havas Juli

Székelyudvarhelyen született a hatvanas évek elején, civilben orvos, irodalmi munkáit pedig írói néven jelenteti meg. Az íráshoz későn jutott el: egy kreatív írás kurzuson kezdett dolgozni, Péterfy Gergely tanítványaként. Első regényét, a Nincs Hold, ha nem nézed címűt a járvány idején, kórházi munka mellett írta meg; a Kalligram adta ki, és felkerült a Margó-díj legjobb első prózakötetért járó listájára. Második regénye, a Papírbabák – avagy lehet-e két hazád? egy székelyföldi lakótelepről indul, három barátnő mintegy ötven évét követi, és a honvágy meg a kettős kötődés kérdését állítja a középpontba.

Azoknak való, akik szeretik a kendőzetlen, önvizsgáló női elbeszélőket, és akiket érdekel a magyar egészségügy vagy a múlt század végi Erdély belülről nézve. Aki könnyed olvasmányt keres, vagy éppen távol tartaná magát a járvány éveitől és a bántalmazó kapcsolatok ábrázolásától, annak ezek a könyvek nehéz terepre visznek.

Havas Juli prózájának állandó anyaga a női életút: hogyan lesz valakiből orvos, és mennyibe kerül ez neki; hogyan szokik hozzá egy nő ahhoz, hogy a saját életében másodhegedűs; és mi marad abból, akinek két hazája van. Az orvosi közeget belülről ismeri, ezért a kórházi jelenetek pontosak, és nem kímélik az olvasót, a magánéleti szálakat viszont közelről, önelemző hangon meséli. Szeret dolgozni az elbeszélői távolságok váltogatásával: a szakmai és a magánéleti részek gyakran más nézőpontból szólalnak meg. Kinek nem való: azoknak, akiket megvisel a súlyos betegség, a haldoklás és a járvány éveinek felidézése; azoknak, akik kerülik az érzelmi bántalmazás és a hosszú, egyenlőtlen szerelmi viszonyok ábrázolását; és azoknak, akik gyors cselekményt várnak, mert ezek a könyvek a belső folyamatokra összpontosítanak.