Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij a lélektani regény atyja, akinek művei máig a világirodalom legnagyobb kérdéseit teszik fel: mit bír el a lelkiismeret, mire jogosít fel az eszme, és megválthat-e bárkit a szenvedés. A Bűn és bűnhődés szegény diákja, Raszkolnyikov elméletet gyárt arra, hogy a kiválasztottaknak ölni is szabad — aztán a gyilkosság után megkezdődik az igazi történet: a lélek lassú összeomlása és újjászületése.

A nagy regényei — A félkegyelmű krisztusi jóságú hercege, az Ördögök forradalmár-démonai és A Karamazov testvérek apagyilkossági drámája — a hit, a kétely és a szabadság hatalmas vitairatai, amelyekben minden szereplő a maga teljes igazságát képviseli. Dosztojevszkij megjárta a halálraítéltek celláját és a szibériai kényszermunkát; onnan hozta a tudását arról, mire képes az ember a mélyponton.

Dosztojevszkij regényei lázas beszélgetések: a szereplői kocsmákban, szalonokban és cellákban vitatkoznak Istenről, pénzről és gyilkosságról, miközben a cselekmény krimiszerű feszültséggel halad. Nála nincsenek mellékes figurák — a legkisebb hivatalnok is teljes lélektani mélységet kap —, és nincs olyan sötét gondolat, amelyet ne merne végiggondolni a hőseivel. Az olvasót ez viseli meg és ez ejti rabul: a könyvei nem kívülről mutatják a szenvedélyt, hanem belülről, olyan intenzitással, mintha az olvasó saját fejében szólnának a hangok. Nem könnyű olvasmányok — de kevés írói életmű változtat ennyit azon, aki végigolvassa.