Fejes Endre

Budapesten, Józsefvárosban született a húszas évek elején, és pályája első évtizedeit fizikai munkával töltötte: volt szabóinas, dolgozott a Weiss Manfréd-művekben, esztergályosként egy angyalföldi gyárban, a negyvenes évek második felében pedig Belgiumban, bányában. Novellái az ötvenes évek közepétől jelentek meg lapokban, első kötete, A hazudós az évtized végén látott napvilágot. Az ismertséget a Rozsdatemető hozta meg a hatvanas évek elején, amelyet azóta több tucat nyelvre lefordítottak. Prózán kívül drámát is írt; a Jó estét nyár, jó estét szerelem és A fiú, akinek angyalarca volt további ismert művei közé tartoznak. József Attila-díjat, majd Kossuth-díjat kapott. Kilencvenegy éves korában, Budapesten hunyt el.

Akkor érdemes hozzá nyúlnod, ha kedveled a visszafogott, kommentár nélküli prózát, amelyben a tények sorakoznak egymás mellett, és az értékelés az olvasóra marad. Jól áll neki a lassú olvasás: a hatása abból épül, ahogy a hétköznapi mondatok egymásra rakódnak. Kevésbé fog működni nálad, ha erős érzelmi azonosulást vársz a szereplőkkel, vagy ha gyors cselekményt keresel, mert ez a hang szándékosan tartja a távolságot, és sokaknak ridegnek hat.

Fejes Endre anyaga végig ugyanaz maradt: a pesti külváros, a munkáscsaládok hétköznapjai, a kispolgári életforma szívós továbbélése a történelem fordulatain át. A módszere a portrétechnika, néhány visszatérő jellemvonással építi fel az alakjait, és szívesen használ keretes szerkezetet, ismétléseket, forgatókönyvszerűen pergő párbeszédeket. A narrátor tartózkodik a minősítéstől, és a kijelentő mondatok mögül az olvasónak kell kiraknia, mi történt valójában, és kinek a felelőssége. Kinek nem való: aki érzelmileg felfűtött, együttérzésre hívó prózát keres, annak ez a hang túl szikár lesz; aki gyors fordulatokat vár, annak pedig túl lassú, mert a könyvek java évtizedeken átívelő, eseménytelen életrajz. Tartalmi figyelmeztetés: a művekben visszatér az emberölés, a családon belüli feszültség és a nyomorúság közeli ábrázolása.