F. Scott Fitzgerald

F. Scott Fitzgerald a húszas évek Amerikájának legendás krónikása — és egyben legnagyobb áldozata. A nagy Gatsby a Long Island-i villák, a végtelen partik és egy megszállott szerelem története: Jay Gatsby mindent megszerzett, hogy visszahódítsa Daisyt — csak épp a múltat nem lehet újrajátszani. A regény rövid, tökéletesre csiszolt és minden mondatában ragyogó; sokak szerint ez a nagy amerikai regény.

Fitzgerald és felesége, Zelda maguk is a dzsesszkorszak ünnepelt párja voltak — a csillogást és az összeomlást így belülről ismerte. Az éj szelíd trónján egy házaspár lassú széthullásának fájdalmasan önéletrajzi regénye a francia Riviérán; a Szépek és átkozottak a fiatal, szép és gazdag pár önpusztításáé. A novellái — köztük a Benjamin Button különös élete — a műfaj amerikai klasszikusai.

Fitzgerald prózája maga a stílus: csillogó, zenei mondatok, amelyek úgy írnak a gazdagságról és a partikról, hogy közben végig érezni alattuk a szomorúságot. A nagy témája az illúzió: hősei egy álomba — egy nőbe, egy társadalmi osztályba, a saját fiatalságukba — szerelmesek, és a történetek arról szólnak, mi történik, amikor az álom találkozik a valósággal. Romantikus és kegyetlen egyszerre: senki nem tudta nála jobban, hogy a bulinak egyszer vége, és a számlát mindig benyújtják. Ha szépen megírt melankóliát keresel, nála jobbat nem találsz.