Esterházy Péter

Esterházy Péter a kortárs magyar irodalom nemzetközileg is legismertebb alakja, a magyar posztmodern próza megteremtője. A főműve, a Harmonia Cælestis az apa-alakok ezerarcú, játékos-fájdalmas nagykönyve: egy arisztokrata család évszázadai és egy huszadik századi apa története. Közvetlen folytatása, a Javított kiadás az irodalom egyik legmegrendítőbb pillanata: az író szembesülése azzal, amit a levéltári dossziékban talált — a két könyv együtt páratlan olvasmány apákról és igazságról.

A pálya a Termelési-regénnyel, a magyar próza nagy formabontó művével indult, és olyan könyvekkel folytatódott, mint a kamaszfiú gyászát megíró A szív segédigéi vagy a szellemes-erotikus Egy nő. Az utolsó könyve, a Hasnyálmirigynapló a betegséggel néz szembe — ugyanazzal a nyelvi bátorsággal, amellyel egész életében mindennel.

Esterházynál a mondat a főszereplő: idézetek, kitérők, szójátékok és váratlan érzelmi telitalálatok szövedéke, amelyben az olvasó nem előre halad, hanem elmerül. A nagy témája az apa — mint családtag, mint hatalom, mint Isten-metafora — és a hazugság minden formája, a családi legendáktól az államiakig. Nem lineáris történeteket ír: aki cselekményt vár, először elveszhet, de aki hagyja magát vinni a nyelv által, az a magyar irodalom legszellemesebb és legszabadabb szövegeit kapja. A humora és a fájdalma elválaszthatatlan — ez a védjegye.