Elizabeth Gaskell

Elizabeth Gaskell a viktoriánus angol regény egyik meghatározó alakja, hat nagyregény és számos elbeszélés szerzője. Pályája szorosan összefonódott Charles Dickensével: a Dickens szerkesztette Household Words hasábjain több mint egy évtizeden át közölt szépirodalmat, és az Észak és Dél is itt jelent meg először, folytatásokban. Kortársai és az utókor sokáig elsősorban Charlotte Brontë életrajzírójaként tartotta számon, a saját regényei viszont önálló életműként állnak mellette.

Magyarul hosszú ideig alig lehetett hozzáférni az életművéhez, a rendszeres kiadás csak a kétezres évek második felében indult meg. Akkor kerülsz közel hozzá, ha szereted a lassan érő tizenkilencedik századi prózát, a hosszú párbeszédeket, és azt, amikor egy szerelmi szál mögött társadalmi feszültség dolgozik. Ha viszont pörgős cselekményt vagy rövid fejezeteket keresel, a terjedelmes leíró részek és a levelekben zajló félreértések hamar elveszik a kedved.

Gaskell anyaga a század közepének Angliájából jön: gyárvárosok és vidéki plébániák, munkaadó és munkás konfliktusa, a nők mozgástere a családon belül, és a tekintély kérdése, legyen az egyházi vagy tulajdonosi. A szerkezete jellemzően lassan indul, hosszan építi a szereplők közötti félreértést, a fordulatokat pedig inkább beszélgetésekbe helyezi, mint eseményekbe. A hangja megengedő: a szereplőit ritkán ítéli el, inkább megmutatja, milyen kényszerek működnek rajtuk, és ettől a vitáikban tényleg mindkét félnek van igaza valamiben. Kinek nem való: annak, aki gyors tempójú, rövid regényt keres, és annak sem, aki a romantikus szálban egyértelmű, akadálytalan közeledést vár. Érdemes felkészülni arra is, hogy a történeteiben rendszeresen előfordul súlyos betegség, haláleset és gyász.