Drago Jančar

Drago Jančar Mariborban született szlovén regényíró, novellista, drámaíró és esszéista. Prózájában a közép-európai történelem és az egyéni sors kerül szoros kapcsolatba. A gályarab üldözött vándora, a Katarina, a páva és a jezsuita zarándokai, valamint a Ma éjjel láttam őt visszaemlékezői különböző korok felől közelítik meg az ember kiszolgáltatottságát. Színpadi műveit külföldi színházak is bemutatták.

Akkor találhatsz hozzá közel, ha érdekel, hogyan maradhat valaki hű a saját érzéseihez olyan helyzetekben, amelyekben a hatalom más szerepet kényszerít rá. Történeteiben az emlékezés, a vágy és az önigazolás is alakítja, mit látsz egy emberből. A kényelmes ítéleteket kereső vagy kizárólag könnyed kikapcsolódásra vágyó olvasót a komor közeg és a rétegzett elbeszélés próbára teheti.

Történelmi regényeiben vándorlók, szerelmesek és üldözöttek életét sodorja egymás mellé, más prózáiban a múlt felidézésének nehézsége kerül előtérbe. A háború, a vallási tekintély, a börtön és a politikai elköteleződés személyes kapcsolatokat formál át. Gyakran több visszaemlékezésből vagy egymásba szövődő idősíkból közelíthetsz az eseményekhez, a nyugtalanító kérdések mellett pedig az irónia is helyet kap. Kinek nem való: ha szigorúan egyenes időrendet vársz, vagy minden konfliktus végén egyértelmű erkölcsi ítéletet szeretnél. Az üldözés, kínzás, háborús és szexuális erőszak több könyvében is megjelenik.