Diane Setterfield

Ki ő?

Angol író, a hatvanas évek közepén született Berkshire-ben. Francia irodalmat tanult a bristoli egyetemen, doktori dolgozatát André Gide korai prózájának önéletrajzi szerkezeteiről írta, majd éveken át franciát és angolt tanított francia és brit egyetemeken. A kilencvenes évek végén hagyta ott a tanítást a szépírásért. Első regénye, A tizenharmadik történet a kétezres évek közepén jelent meg, és nemzetközi ismertséget hozott neki; a BBC televíziós feldolgozást készített belőle Vanessa Redgrave és Olivia Colman főszereplésével. Ezt követte második regénye, a Bellman & Black, majd A Hattyú meséje. Oxfordban él.

Akkor érdemes belekezdeni, ha szereted a lassan építkező, atmoszférikus prózát, a viktoriánus és a kora huszadik századi Anglia világát, és azt, amikor egy regényben történetek ágyazódnak egymásba. A könyvei rejtélyre épülnek, a megfejtés viszont ráérősen érkezik, és inkább érzelmi úton, mint logikai levezetéssel. Ha feszes tempójú krimit vagy sűrű fordulatokat keresel, alighanem türelmetlen leszel tőle.

Milyen könyveket ír?

Visszatérő anyaga a családi titok, az elhallgatott származás, a testvérek közötti kötés, és az a kérdés, hogyan alakítja az emlékezetet az, ahogyan elmeséljük. A könyvei angol vidéken játszódnak, régi házakban, fogadókban, folyóparton, és szinte mindig van bennük keret: valaki elmondja a történetet valaki másnak. A babona és a korabeli tudomány rendre egymás mellé kerül nála, a feszültséget pedig a hangulat viszi, a köd, a hideg, a ház csendje. Kinek nem való: aki gyors tempót, feszes nyomozást és egyértelmű megoldást vár egy rejtélytől; aki nehezen viseli a több szálon futó, sok mellékalakot mozgató szerkezetet, ahol egy epizódszereplő is megkaphatja a maga fejezetét. Tartalmi figyelmeztetés: a regényeiben visszatérően megjelenik gyermek halála, gyász, emberrablás és a családon belüli erőszak.