Daniel Kahneman

Tel-Avivban született, a jeruzsálemi Héber Egyetemen, majd Berkeley-ben tanult pszichológiát; tanított Jeruzsálemben, Vancouverben, Berkeley-ben, végül a Princetonon. A hatvanas évek végétől Amos Tverskyvel dolgozott az ítéletalkotás és a döntés pszichológiáján; közös munkájukból született a heurisztikák és torzítások kutatása és a kilátáselmélet, amely a veszteség és a nyereség aszimmetrikus megélését írja le. Pszichológusként kapta meg a közgazdasági Nobel-emlékdíjat. Két könyve olvasható magyarul: a Gyors és lassú gondolkodás, amely az életművét foglalja össze, és a Zaj, amelyet Olivier Sibonyval és Cass R. Sunsteinnel írt az ítéletek szóródásáról. Svájcban halt meg, kilencvenévesen.

Neked való, ha a döntéseidet és a tévedéseidet akarod érteni, és hajlandó vagy lassan, kísérletről kísérletre haladni; ha vezetőként, orvosként, tanárként vagy befektetőként rendszeresen ítélsz meg másokat vagy helyzeteket. Kevésbé illik hozzád, ha gyors önfejlesztő tanácsokat keresel, mert Kahneman leír és magyaráz, és az olvasóra bízza, mit kezd vele.

Kahneman könyvei fogalomteremtő ismeretterjesztés: a két gondolkodási rendszer, a horgonyzás, a veszteségkerülés, a túlzott magabiztosság, majd a zaj mint a torzítástól különböző hiba. A módszer mindig ugyanaz: egy kísérlet, amelyet az olvasó a saját fején próbálhat ki, aztán a következtetés. A hang visszafogott és önkritikus, a könyvek hosszúak. Kinek nem való: aki rövid, gyakorlati fogásokat keres; aki a sok kísérletleírást fárasztónak találja; és aki a viselkedéstudomány megismételhetőségi vitái miatt eleve bizalmatlan a kísérleti példákkal.