Charlie Higson

Higson az ötvenes évek végén született a somerseti Frome-ban, és az írás előtt a színpadon meg a stúdióban töltötte az éveit: énekesként indult egy punkzenekarban, majd komikus, forgatókönyvíró és televíziós producer lett, a Fast Show című brit szkeccssorozat egyik írója és szereplője. A regényírásba a kétezres évek közepén fogott bele: öt köteten át írta meg James Bond iskolás éveit a Young Bond sorozatban, majd saját világot kezdett, a hét kötetes The Enemy-t, amelyben egy járvány után a tizennégy év felettiek válnak a gyerekek fő fenyegetésévé. Felnőtteknek szóló regényeket is jegyez, és a kétezerhúszas években visszatért Bondhoz egy felnőtt olvasóknak írt kötettel.

Az ifjúsági könyveiben a humorista reflexei dolgoznak: rövid fejezetek, sok szereplő, folyamatos mozgás, és a tragikus fordulatokat sem kerüli ki. Akkor érdemes hozzá nyúlnod, ha gyorsan induló, erős helyszínhasználatú kalandot keresel, és elfogadod, hogy a szereplői közül bárki elveszhet. Aki lassabb, befelé fordulóbb beszédmódot vagy megnyugtató ifjúsági olvasmányt keres, másfelé jár jobban.

Higson visszatérő anyaga a magára hagyott fiatal: a Young Bondban egy internátusi kamasz kerül felnőttek játszmáiba, a The Enemyben pedig gyerekek próbálnak működő közösséget építeni egy kiürült Londonban. Szívesen dolgozik valós, bejárható helyszínekkel — iskolák, áruházak, paloták, föld alatti járatok —, és a cselekvést részesíti előnyben a hosszú belső monológgal szemben. A könyvei több szálon futnak, a fejezetek rövidek, a veszteségek gyorsan jönnek, a humor pedig a legsötétebb jeleneteken is átszűrődik. Kinek nem való: aki lélektani mélyfúrást vagy lassú építkezést keres, annak kevés lesz a figurák belső rajza; aki a felnőtt szereplőkkel benépesített irodalmat szereti, annak idegen lehet a kamaszközpontú látószög; aki pedig biztonságos ifjúsági regényt szeretne, számoljon azzal, hogy a The Enemy-ben gyerekszereplők is meghalnak, és testi rettenet, brutális erőszak meg gyász is van benne.