Catriona Ward

Washington D.C.-ben született, angol szülők gyermekeként, és a gyerekkorát az Egyesült Államok, Kenya, Madagaszkár, Jemen és Marokkó között töltötte, miközben a család rendszeresen visszatért az angliai Dartmoorhoz. Angol irodalmat Oxfordban végzett, kreatív írásból a University of East Anglián szerzett mesterfokozatot. Első regénye, a Rawblood a kétezertízes évek közepén jelent meg, ezt követte a Little Eve, Az utolsó ház az utcában, a Sundial és a Looking Glass Sound. A brit horrorregényeknek járó August Derleth-díjat három alkalommal kapta meg, a Little Eve pedig Shirley Jackson-díjat is nyert.

Akkor találod meg nála a magadét, ha szereted a lassan épülő, atmoszférikus rettenetet, a gótikus hagyományt kortárs környezetbe áthelyezve, és azt, ha egy regény szerkezete maga is rejtvény. Aki gyors sodrású, egyenes vonalú thrillert keres, vagy akit zavar a szándékos félrevezetés és a csavaros elbeszélés, annál Ward könyvei valószínűleg nem találnak célba.

Ward visszatérő anyaga a ház és a hely emlékezete: vidéki kúriák, zárt közösségek, kisvárosi utcák, ahol egy régi bűn vagy veszteség generációkon át dolgozik tovább. Szereti a megbízhatatlan elbeszélőt, a váltott szemszöget és az apró, elszórt jeleket, amelyek csak visszatekintve állnak össze, ezért a regényei gyakran szerkezeti csavarra futnak ki, és a második olvasás mást ad, mint az első. A hangvétel gótikus és klausztrofób, a tempó lassan szorító, a horror pedig a lélektani vonalon marad. Kinek nem való: aki az egyenes, kiszámítható thrillerívet keresi, vagy aki a szándékos félrevezetést becsapásnak érzi. A könyvei rendszeresen dolgoznak gyerekek eltűnésével, családon belüli erőszakkal, gyilkossággal és a mentális betegség ábrázolásával — ha ezek érzékeny pontok, érdemes előre tudni róluk.